
A modern pár bukása az organikus létezésből
MSL
Venushub (Digitalizált filctoll-rajz, plexin, 70×100 cm, 2016)
A vallásos prostitúció legkorábbi formái Mezopotámiában alakultak ki a Kr. e. 3. évezredben, a termékenység istennőjéhez kapcsolódó rituálék részeként. A nők templomi szolgálatot teljesítettek, melynek része lehetett a szexuális aktus is, vallási kötelességként. E gyakorlat nem számított erkölcstelennek, sőt, társadalmi megbecsülést jelenthetett. Ez a hagyomány később a föníciaiak körében is elterjedt, akik tengeri kereskedelmük révén továbbvitték a kultuszt a Földközi-tenger térségébe: Karthágóba, Ciprusra, Málta, Szicília és Rodosz szigetére. A rítus különböző formái ezeken a területeken is fennmaradtak, gyakran a házasság előtti vallásos szolgálat részeként.A későbbi görög és római vallásban a keleti istennők alakja összeolvadt Aphroditéval és Vénusszal, így a gyakorlat részben átalakult, de több mint két évezreden át fennmaradt.
A Mozaik 330 különböző rajzból áll, amelyek a legnézettebb felnőttoldalak videóinak előképei (thumbnails) alapján készültek. Az ókori vallásos prostitúció és az internetes pornográfia párhuzama különösen érdekes annak fényében, hogy a hagyomány szerint az istenek halhatatlanok, és erejük a hozzájuk intézett imák és áldozatok számától és mélységétől függ. Az egyik hipotézis a képpel kapcsolatban az, hogy ha valami képes összegyűjteni azt a szexuális energiát, ami a pornóval az online térbe áramlik, akkor valószínűleg ugyanaz az istennő az, aki ezt már az ókorban is megtette.
cím: A modern pár bukása az organikus létezésből (tollrajz és olajfestmény digitális kollázsa, 100x50 cm, 2022.
Ezt a munkámat az iPhone logójal inspirálta. A koncepció szerint ez az alma ugyanaz, mint amely a Bibliában is megjelenik. Ahogyan az Édenkertben elfogadtuk az almát az isteni tudás ígéretéért, és ezzel együtt az anyagi világba zuhantunk, úgy ma is ugyanezt a szimbólumot követve lépünk át a virtuális létezésbe.
Az első vázlat eredetileg egy iPhone tok grafikai terveként indult, Botticelli Vénuszával (1485–86), mint Éva, és Michelangelo Dávidjával (1501–04), mint Ádám. Mindkét mű Firenzében készült, talán a reneszánsz két legismertebb alkotása, ugyanakkor témáik két eltérő gyökerű forrásból táplálkoznak az európai kultúrtörténetben. Vénusz a görög–római, míg Dávid a zsidó–keresztény hagyományokat képviseli.
A nyugati ember természetfelettihez, tudományhoz és egyénhez való viszonya e két hagyomány összeolvadásából születik meg – a sötét középkor után – a reneszánszban, amikor Európa ismét felfedezte az antik világ technikai és szellemi eredményeit, és az egyént a kollektíva mellé helyezte.
Az emberi és állati alakok – a galamb kivételével – mind asztrológiai szimbólumok. Éva a Szűz, és Ádám a Kígyótartó (a 13. csillagjegy, amelyet még használtak a reneszánszban, más néven Hermész). A Mérleg a kínai zodiákusban a sárkány, amely a kép közepén helyezkedik el. A többi csillagjegy nyugati állatövi ábrázolásban lett megjelenítve. A háttérben lévő növények egy olyan permakultúrás rendszer szerint vannak elrendezve, amely képes a legtöbb mezőgazdasági területen fenntartható módon paradicsomi állapotot létrehozni. Élő növények tanulmányozása (vagy ültetése) után rajzoltam őket, mindegyik botanikailag pontos, ténylegesen működő permakultúrás kertek alapján. A tanulmányrajzot ceruzával készítettem, amit egy alsó világítóüvegre helyeztem, majd tollal fejeztem be (mint a régi animációs filmeknél), 100×50 cm-es méretben.
Ennek a rajznak az alapján az olajfestmény elkészítése több mint egy évig tartott, mert ugyanazzal a technikával készült, mint a korábbi Botticelli-másolatom. A végén a rajzot nagy felbontású szkennerrel digitalizáltam, majd a festmény részletfotóit 128 rétegben illesztettem össze Photoshopban. Az eredmény egy nagy felbontású digitális fájl lett.
cím: Múzsa ( olaj, vaszon, 20x30 cm, 2024)
Ez a kis méretű festmény élő modell után készült, nem fénykép alapján. Mind a kompozíció – amely szerint az arc pontosan profilból van ábrázolva –, mind a technika, amellyel festve lett (sok vékony rétegben, több hónapon keresztül), a reneszánsz mesterek munkáit igyekszik követni.