DOBOS 

ALAPÍTÓ és GYŰJTEMÉNY 

Dobos Máté Ede

Dobos úr ingatlanfejlesztő, nem mellesleg a belváros szívében található Kincsem-palota tulajdonosa, amely egykor a híres, Kincsem nevű ló tenyésztőjének városi otthona volt. Aki járt már itt, azt rabul ejthette a hely szelleme. A földszint hátsó traktusa valaha Kincsem istállója volt, és ahogy belépünk a neoreneszánsz palota kapuján, szemben találjuk magunkat a csodakanca ércből készített szobrával. Jobbra egy jókora fémpingvin mereszti ránk a csőrét, balra egy életnagyságú strucc (vagy emu?), a lépcsőfordulóban pedig három gigantikus szurikáta – valamennyi fémszobor Nagy Géza alkotása. A palota megújulásáról hamarosan többet tudhatunk meg.

Impulzív vásárlóból tudatos gyűjtő lett, és ma már komoly kollekciója van a római iskola jobbára 1928 és 1940 között készült vásznaiból. 

KÁRPÁTI 

ALAPÍTÓ és GYŰJTEMÉNY

Kárpáti Tamás 

A Hungarikonok művészeti gyűjtemény ötletgazdája, fenntartója és tulajdonosa Kárpáti Tamás újságíró. A gyűjtemény kortárs magyar képzőművészek olyan alkotásaiból áll, melyek egy-egy neves magyar személyiség hétköznapi használati tárgyát foglalják magukba. Ezek az objektek általában az eredeti tulajdonos tevékenységére jellemző ikonikus tárgyak. Ez magyarázza a gyűjtemény nevének szóösszetételét a Hungarica (magyar tárgyú művek csoportja) és a görög eredetű (εἰκών, eikṓn 'kép, képmás') ikon szavakból.

A tárgyak eredeti tulajdonosai valamilyen területen kiemelkedő teljesítményt nyújtó magyarok: színészek, zenészek, írók, költők, olimpiai bajnokok, tudósok, közéleti személyiségek. A művekhez irodalmi alkotások is kapcsolódnak, kortárs költők és írók reflexiói a tárgyak tulajdonosairól, az alkotó művészekről és a művek keletkezésének sokszor kalandos történetéről. Tekintve a 2020-as években még bővülő gyűjtemény több, mint 150 darabjához általában kapcsolódó három (esetenként több) neves magyar személyiséget (a tárgy eredeti tulajdonosát, az alkotó művészt és az írót), a gyűjtemény bár nem teljes, de átfogóan reprezentatív lenyomatát adja a XX. század második fele és a XXI. század eleje magyar kultúrájának, így egyfajta nemzeti értéktárnak is tekinthető.

Kárpáti Tamás 1970-71 között végezte el a MÚOSZ Újságíró Iskolát. 1965 és 1989 között a Magyar Távirati Iroda (MTI) turnusvezetője és főmunkatársa volt. Főszerkesztője volt az Elite magazinnak. 1989 óta szabadúszó szerző. 2000-ben alapította a Premier című művészeti magazint, amelynek főszerkesztője.

Hosszú újságírói pályafutása alatt számtalan híres személyiséggel készített riportot, és ennek kapcsán sokszor eljutott otthonukba is. Egy ilyen alkalommal Alma nevű lányát is magával kellett vinnie Amerigo Tot szobrászművészhez, aki a gyermek iránti figyelmességből rajzolt három almát. Ez az eset adta az indító ötletet a gyűjtemény születéséhez. Ettől kezdve gyakorlattá vált, hogy a képzőművész riportalanyok almát ábrázoló művekkel kedveskedjenek. Hamarosan bohóc ábrázolások is születtek, hogy a másik gyermek, Andris se maradjon gyűjtemény nélkül. Kárpáti Tamás feleségének, Juditnak vitorlásokat ábrázoló festményeket ajándékozott.[2]

Újabb lendületet akkor kapott a gyűjtői tevékenység, amikor Barcsay Jenő ecsetjét sikerült megszerezni. A Mesterecsetek kollekció már tudatos munka eredménye, és itt jelenik meg először a tárgy, mű, írás hármas, a Hungarikon gyűjtemény alapgondolata. Az így létrejött Mesterecsetek című gyűjteményt a Vigadó Galéria mutatta be először 2002-ben.

Az újságírói pályafutás során szövődő baráti szálak hálózatán keresztül híre futott a gyűjteménynek, és idővel záporozni kezdtek a felajánlott személyes használati tárgyak, a művek ihletői. Művészek is egyre szívesebben csatlakoztak a játékosan komoly projekthez. Vannak, akik több művel is hozzájárultak a gyűjtemény gyarapodásához, például Fehér László, Gyémánt László festőművészek, Madarassy István szobrász, Botos Péter üvegművész és a gyűjtemény Szendrei Judit bélyegképével is gyarapodott.

Idővel külföldre szakadt magyarok tárgyai is kezdtek a kollekcióba kerülni, később pedig már nem csak magyaroké. Az utóbbiakból készült művek Eurikonok és Worldikonok összefoglaló néven szoktak kiállításokon megjelenni.

KACSUK 

ALAPÍTÓ és GYŰJTEMÉNY

Kacsuk Péter

Kacsuk Péter az MTA SZTAKI Párhuzamos és Elosztott Rendszerek tudományos laboratóriumának vezetője. Egyetemi doktori értekezését a BME-n védte meg 1984-ben. Kandidátusi fokozatot szerzett 1989-ben. A Bécsi Egyetemen habilitált 1997-ben és az MTA Doktora fokozatot 2001-ben kapta meg.

Professzorként dolgozott a Miskolci Egyetemen 1999 és 2006 között, az ELTE-n 2001 és 2011 között, ill. A londoni Westminster Egyetemen 2001 és 2017 között. Jelenleg a Westminster Egyetem professor emeritusa. Vendégprofesszorként tanított a Bécsi Egyetemen, a Bécsi Műszaki Egyetemen, a linzi Johannes Kepler Egyetemen és a Klagenfurti Egyetemen. A fentiek mellett vendég kutatóként hosszabb időt töltött a londoni Queen Mary College-ban, a Southamptoni Egyetemen, a müncheni ECRC kutatóközpontban és a japán Kyushu Egyetemen.

Kutatási területe a párhuzamos és elosztott számitási rendszerek, ezen belül a párhuzamos logikai programozási rendszerek, szuperszámitógépek programozási környezetei, grid számitási rendszerek és cloud rendszerek.

Számos európai kutatási és oktatási projektben vett részt különböző szintű vezetőként. Két Tempus projekt műszaki vezetője és 4 FP7 kutatási projekt koordinátora volt. 2 könyv, 2 egyetemi jegyzet és több mint 350 tudományos cikk szerzője vagy társszerzője. Sikeresen végzett PhD diákjainak száma 17. A Springer által kiadott Journal of Grid Computing tudományos folyóirat társ-főszerkesztője.

Alapitó tagja és elnőke volt a Magyar Transputer User Groupnak, a Magyar Grid Kompetencia Központnak és az International Desktop Grid Federation szervezetnek. Az MTA Cloud infrastruktúra létrehozásának kezdeményezője és műszaki vezetője.

Kitüntetései: Kalmár László dij (2000); a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat (2018).

Gyűjteményépítését két fő vonulat jellemzi: egyrészt olyan társadalomkritikai tartalommal rendelkező műveket gyűjt, amelyek egyben kordokumentumként is értelmezhetők és diskurzusban állnak a jelen aktuális kérdéseivel. Külön egységet képeznek a kollekcióban a nőművészek alkotásai, amelyek a nőiség kérdéskörét és társadalmi nehézségeit járják körül. A gyűjtemény másik ágát a valóságtól elforduló, szürrealizmusból táplálkozó alkotások képezik, melyekben a művészi szubjektum és a magánmitológiák kerülnek fókuszba.  

SAXON 

ALAPÍTÓ és GYŰJTEMÉNY 

Saxon-Szász János  

Festő, szobrász. Az 1970-es évek vége óta készít absztrakt, geometrikus, illetve MADI alkotásokat. Mesterei Csiky Tibor szobrászművész, Fajó János festőművész és Carmelo Arden Quin képzőművész, teoretikus. A kilencvenes évek elejéig elsősorban konstruktivista műveket készített. Mestere, Fajó János révén a Budapesti Műhely szellemiségéhez kapcsolódott, de részt vett az Árnyékkötők művészeti csoport munkájában is. 1992-ben meghívást kapott Párizsba az Eiffel-torony első emeletén rendezett Visions d'Europe című kiállításra. Ekkor ismerkedett meg Ardenn Quinnel és került a hatása alá. Visszatérve megszervezte a MADI magyarországi csoportját, Nemzetközi Mobil MADI Múzeum néven gyűjteményt hozott létre, MADI art periodical címmel pedig művészeti folyóiratot indított. Mintegy száz hazai és külföldi kiállítás megszervezésében vett részt, Magyarország (Győr) művészetszervező munkájának köszönhetően a MADI egyik nemzetközi hírű központja lett. 2006-ban az egyik főszervezője volt a Moszkvában megrendezett supreMADIsm képzőművészeti, zenei és színházi fesztiválnak, amely Malevics és az orosz konstruktivizmus mesterei előtt tisztelgett. 2000-től több fontos ösztöndíjat is elnyert. 2000-ben meghívást kapott Franciaországba, ahol tanított, illetve Dimension Crayon / Dimenzióceruza címmel könyvet írt. 2001-2002-ben az USA-ba kapott több meghívást. 2002-ben Perneczky Géza (Németország) könyvet írt róla Saxon-Szász János polidimenzionális mezői címmel. Ebben olvasható: "A fraktálgeometria alkotó jellegű képzőművészeti alkalmazására mindaddig sehol sem találhattam sikeresnek mondható példát a világon. (...) Saxon-Szász teljesítménye, hogy képzőművészként is tudott valamit a fraktálokkal kezdeni, ezért tűnt szinte hihetetlennek." 2005-től a Magyar Tudományos Akadémia győri Regionális Kutatások Központja támogatásával az MTA-MADI Galériát vezeti, ahol évente 3-4 kiállításon magyar és külföldi MADI művészek mutatkoznak be. 2006-ban a moszkvai supreMADIsm művészeti fesztiválnak az egyik főszervezője. 2007-ben elhagyta Budapestet, feleségével, Dárdai Zsuzsa képzőművésszel Szokolyán él. 2008-ban a pécsi Ars GEometrica művészeti fesztiválon gyermekek virágágyást készítettek munkái alapján. 2009-ben folytatta ezt a munkát, ami egyik előzménye lett a Bridges művészeti fesztiválnak. 2010-ben mint előadó és kiállító hivatásos művész részt vett a Bridges fesztiválon. 2011-ben kelet-európai művészekkel együtt kiállított a dallasi MADI Múzeumban.