Kosár
0
0 Ft
FORRÁS
"A szépség igazság, az igazság szépség – ez minden, amit tudtok e földön, és amit tudnotok kell."
John Keats
My broken RENAISSANCE
A Reneszánsz az emberi történelem azon ritka pillanatainak egyike, amikor a szellem, a művészet és a tudás harmóniájában egy új akarat formálódott a világ megértésére. Az emberi lehetőségek diadalának kora volt ez, a tudatos teremtés ünnepe, melyben minden egyes alkotás az emberi szellem dicsőségét hirdette.
Ma, amikor az égbolt helyett a képernyőt nézzük megbabonázva, és a tudás mélysége helyett hamis információk örvényében forgunk, az álom, hogy az emberi szellem újra magára találhat, mintha valahogy darabjaira hullott volna…
Az elmúlt évtizedek nem a várt új reneszánszot, hanem a széttöredezettség korát hozták számunkra. A tiszta tudás helyét átvette az algoritmusok uralma és az ünnepelt felszínesség, ahol az igazság már alig különböztethető meg a manipulációtól, és a valódi emberi értékek apránként feloldódtak a modern társadalom zűrzavarában.
A "My Broken Renaissance" alkotásaiban és programjában egy olyan világ jelenik meg, ahol a klasszikus eszmék – a szépség, a tudás, és az emberi nagyság eszméje összemosódnak a modern kor káoszával.
A valamikori reneszánsz harmóniája ebben a szétforgácsolt új valóságban elvesztette eredendő tisztaságát. Az alakok, melyek egykor a szellem felemelkedését ünnepelték, ma már csak elfolyó torz masszaként lebegnek tehetetlenül, üres csillogásban, miközben a múlt eszméit szemünk előtt emészti fel és töri apró darabjaira a digitális és fogyasztói világ.
Ez a kiállítás azonban nem egy vádirat.
Jóval inkább töprengés, reflexió, amelyben a szépség és az igazság keresése továbbra is lehetséges, sőt szükséges. Egy olyan világban, ahol minden csak a felszínen számít, ahol az igazi értékek már szinte alig láthatóak, a roncsolt rétegek alatt még ott kell hogy rejtőzzön a megmenthető igazság.
Az a szépség és belső harmónia, mely egykor világunk alapja volt.
Lehetséges visszatalálnunk újra ahhoz a szellemhez, amely képes újraálmodni az emberi teremtést? Talán még nem késő. Az igazság és a szépség nem veszhetett el végleg. Csak le kell fejtenünk a rárakódott rétegeket, hogy újra megpillanthassuk mindazt, ami valójában sosem tűnt el. Csak összetört.
Dávid Ervin - festőművész
A reneszánsz "romantikája":A reneszánsz, amely az egyensúly, a harmónia és az emberi nagyság korszaka volt, ma is él és hat ránk – igaz, más formában. A modern világ rohanásában sokan vágynak vissza egy olyan időszakba, amelyben a művészet, a természet és az ember szorosabb egységben létezett. A reneszánsz romantikája a mai ember számára az időtlenség, a szépség és a mélység keresésében jelenik meg.
A klasszikus művészetek, a természetes anyagok és formák iránti vonzalom mind a reneszánsz eszmék újraéledésének jelei. Az építészetben, a divatban és a gasztronómiában is felfedezhető a múlt iránti tisztelet – legyen szó egy reneszánsz palota ihlette modern épületről, egy korabeli recepteket felelevenítő étteremről vagy egy részletgazdag, klasszikus öltözködési stílusról.
A romantika itt nem a szó klasszikus értelmében jelenik meg, hanem egyfajta idealizált múltképben, amelyben az ember újra kapcsolatba léphet a kultúrával, a művészettel és önmagával. A digitális világ virtuális reneszánsza pedig egy újfajta humanizmust teremthet, amelyben a technológia nem elidegenít, hanem összeköt bennünket saját múltunk értékeivel.
Vitos Irén - költő, lírai absztrakt művész
A reneszánsz romantikája tehát ma is él, sőt talán jobban vágyunk rá, mint valaha. Egyensúlyt keresünk a modern és a klasszikus között, az innováció és a tradíció ötvözésében pedig megtalálhatjuk saját reneszánszunkat.
Valami eltört a világban.
Valami, amit talán nem is hallottunk, amikor megreccsent, csak utólag vettük észre, hogy már nem a régi. Ez a repedés nem látható az utcák kövén vagy a házak falán, de érezhető a gondolatainkban, a csendjeinkben, az érintéseink súlyában. Eltört, megrepedt, darabjaira hullott az a világ, amit évszázadokon keresztül az európai civilizáció és humanista műveltség otthonának neveztünk. Ez volt az emberi szellem anyag nélküli váza, amit a nagy mesterek, gondolkodók, költők és építészek építettek föl – évszázadról évszázadra.
De valami kisiklott. Mintha a történelem – a maga nagybetűs súlyosságában – egyszer csak kifordult volna önmagából, és elfelejtette volna, honnan indult el. Ahogyan a gleccserek tűnnek el hangtalanul, úgy olvadt el a szellemi kontinuitás, az öröknek hitt értékrend, és vele együtt elveszett a múlt iránti felelősség is. És ha valóban elveszett, akkor ...
.... Hol kell keresni? Hol kezdődik az újrakezdés? A romokon? A hiányon? Önmagunkon belül vagy kívül? Lehetséges-e egyáltalán rekonstruálni azt, ami nemcsak fizikai formájában, de jelentésében is széthullott?
A My Broken Renaissance című kiállítás ezekre a kérdésekre nem ad kész válaszokat. De a kiállított művek segítségünkre sietnek a "keresési feltételek" meghatározásához.
Mutatnak nekünk - Jeleket. Gondolatokat. Útmutatást a változó szellemi tájhoz. Ez a kiállítás nem rekonstrukció – inkább szellemi, művészeti archeológia: kutat a múlt romjai és a jelen árnyai között, de nem azért, hogy mindent újra építsünk, avagy, hogy egy új reneszanszt hirdessünk meg. A kiállítás célja, hogy rámutassunk: az eltört reneszánsz maga is önálló történet, s így a történelmi fejlődés részévé vált, s mint ilyen az örök újrakezdés lehetősége!