Dósa Róbert

A kőolaj nem csupán a fosszilis energiahordozó nyers erejét jelképezi, hanem egyúttal a környezeti terhelést és a fogyatkozó erőforrásokat is. Vajon meddig tart még ez a bőség? Végtelen kőolaj áll rendelkezésre, vagy eljön az idő, amikor a forrás elapad? Ez a kérdés nemcsak a gazdasági jövőt, hanem a bolygó ökológiai egyensúlyát is érinti. Az aranyból lecsöpögő fekete olaj emlékeztet arra, hogy minden csillogásnak ára van, ahogy a reneszánsz fejlődése is magával hozott új kihívásokat és társadalmi változásokat. 

Ez az alkotás egy vizuális metafora, amely arra ösztönöz, hogy elgondolkodjunk a fenntarthatóságon és az emberiség jövőbeli energiagazdálkodásán. A mű arra invitál, hogy vizsgálja meg a kőolajhoz fűződő viszonyát, és kérdőjelezze meg a fogyasztói társadalom alapjait. Ahogy a reneszánsz ember új utakat keresett a tudásban és a művészetben, úgy a jelenkor embere is kénytelen új megoldásokat találni a forrásaink kimerülésével járó problémákra. Vajon készen áll-e szembenézni a kényelmetlen igazsággal, és megtalálni az aranykor fenntartható folytatását anélkül, hogy a kőolaj beszennyezné a jövőt?

Unidentified
Az áramlás az ismeretlen, megfoghatatlan dolgokat idézi meg, melyekkel az emberiség mindig is szembesült. Az alkotás célja, hogy elgondolkodtassa a nézőket a világmindenség rejtélyein és a tudomány határain. A benne rejlő erő a kozmosz megfoghatatlan energiáit idézi meg, egy eddig ismeretlen őselemet ábrázolva. De vajon mi van a fizikai valóságon túl? Léteznek-e olyan dimenziók, ahol a formák és a tartalmak állandó mozgásban és változásban vannak, ahogyan a folyadék is örvénylik? Mit gondolsz, hogyan foglalhatjuk szavakba az azonosíthatatlan és megfoghatatlan dolgokat? Az általam képviselt koncepció azt sugallja, hogy a valóság sokkal összetettebb, mint amit érzékszerveinkkel felfoghatunk. Te hiszel abban, hogy a művészet is hozzájárulhat a tudományos felfedezésekhez?

Eternal
Az örökkévalóságot művészeti alkotásban ábrázolni mindig is kihívás volt, hiszen egy végtelen, megfoghatatlan fogalomról van szó. Azt a paradoxont vizsgálja, hogy az örökkévalóság a pillanat tökéletes megélése által válik érzékelhetővé. Az alkotás vizuálisan és fizikailag is egy ilyen pillanatot ragad meg, egy olyan formát, amely dinamikus, mégis statikus. A mozgás és a nyugalom egysége szimbolizálja azt a ciklikus folyamatot, ahol a kezdet és a vég állandóan egymásba fordul.A felhasznált anyagok, mint például a fény vagy az elketromágnes a megfoghatatlanságot és az átalakulást hangsúlyozzák, azt sugallva, hogy az örökkévalóság nem egy merev állapot, hanem egy dinamikus folyamat, ahol a dolgok folyamatosan megszületnek és elenyésznek, miközben maga a ciklus örökké tart. Vajon az örökkévalóság a létezés egy fizikai törvénye-e, vagy csupán az emberi elme kreálta gondolat?