Dósa Róbert

A kőolaj nem csupán a fosszilis energiahordozó nyers erejét jelképezi, hanem egyúttal a környezeti terhelést és a fogyatkozó erőforrásokat is. Vajon meddig tart még ez a bőség? Végtelen kőolaj áll rendelkezésre, vagy eljön az idő, amikor a forrás elapad? Ez a kérdés nemcsak a gazdasági jövőt, hanem a bolygó ökológiai egyensúlyát is érinti. Az aranyból lecsöpögő fekete olaj emlékeztet arra, hogy minden csillogásnak ára van, ahogy a reneszánsz fejlődése is magával hozott új kihívásokat és társadalmi változásokat. 

Ez az alkotás egy vizuális metafora, amely arra ösztönöz, hogy elgondolkodjunk a fenntarthatóságon és az emberiség jövőbeli energiagazdálkodásán. A mű arra invitál, hogy vizsgálja meg a kőolajhoz fűződő viszonyát, és kérdőjelezze meg a fogyasztói társadalom alapjait. Ahogy a reneszánsz ember új utakat keresett a tudásban és a művészetben, úgy a jelenkor embere is kénytelen új megoldásokat találni a forrásaink kimerülésével járó problémákra. Vajon készen áll-e szembenézni a kényelmetlen igazsággal, és megtalálni az aranykor fenntartható folytatását anélkül, hogy a kőolaj beszennyezné a jövőt?