ALAPÍTÓ és GYŰJTEMÉNY

Dobos Máté Ede

Dobos úr ingatlanfejlesztő, nem mellesleg a belváros szívében található Kincsem-palota tulajdonosa, amely egykor a híres, Kincsem nevű ló tenyésztőjének városi otthona volt. Aki járt már itt, azt rabul ejthette a hely szelleme. A földszint hátsó traktusa valaha Kincsem istállója volt, és ahogy belépünk a neoreneszánsz palota kapuján, szemben találjuk magunkat a csodakanca ércből készített szobrával. Jobbra egy jókora fémpingvin mereszti ránk a csőrét, balra egy életnagyságú strucc (vagy emu?), a lépcsőfordulóban pedig három gigantikus szurikáta – valamennyi fémszobor Nagy Géza alkotása. A palota megújulásáról hamarosan többet tudhatunk meg.

Impulzív vásárlóból tudatos gyűjtő lett, és ma már komoly kollekciója van a római iskola jobbára 1928 és 1940 között készült vásznaiból.  

Dr. Dobos Máté gyűjtői érdeklődésének fókuszában a híres művészettörténész, kultúrpolitikus, az RMA első igazgatója Gerevich Tibor nevével fémjelzett Római Iskola alkotói állnak.

Gerevich iskolateremtő koncepciójában egyszerre biztosította a Rómába érkező magyar képzőművészek számára az örök város több évezredes kulturális örökségét, és az olasz avantgárd művészettel való találkozás és interakció lehetőségét, amely a novecento neoklasszicista törekvései felé mozdította el a magyar alkotók jelentős részét Gerevich nem titkolt szándékával egybehangzóan. A keresztény eszmerendszer, a hagyomány talaja és a modern képzőművészetben a megújulás igénye egyaránt táplálta a Római Iskola művészeinek útkeresését.

Dr. Dobos Máté gyűjteménye nem egyszerűen egy lenyűgöző művekből álló válogatás, de több nézőpontból is pontosan követi a Római Iskola művészeinek törekvéseit és bepillantást enged abba a folyamatba, amit Gerevich igazgatói, kurátori, művészettörténészi elhivatottsága valósított meg.

Amíg a kezdeti valóban erőteljes neoklasszicista vonal Molnár C., Medveczky és Kontuly festészetében tapintható, úgy később Czene már a tágabb értelemben vett itáliai hagyományt követi, s közben mindez finom áthatásban van a kor számos alkotójával, akik hosszabb vagy rövidebb ideig de találkoztak a Római Iskola művészeti ideáival.

A gyűjtemény egy másik aspektusa a vászonra vetett intim pillanatok sorát tárja a néző elé, legyen szó a római hétköznapok, a család, vagy a műteremben a festő és modellje közti intimitásról. Mindezzel hitelesen idézi meg a 30-as évek Római Iskolájának világát és egyben megmutatja miként hatott mindez még a 70-es évek közepén is a magyar alkotókra.