Balogh Ádám

A látomásos valóság - Az emberi kitartás, az alkotás és az álmodás képessége

A homályba burkolózó színek és a gravitációtól megszabadított formák révén festményei átlépik a fizikai világ határait. Nem határozott alakzatokat, hanem érzéseket, emlékeket, lelki rezdüléseket közvetítenek, amelyek a néző belső világában hívnak elő képeket – olyanokat, melyeket talán még sosem látott, mégis ismerősek. Balogh Ádám így nem csupán fest, hanem kollektív emlékezettel és tudattalan képi világgal dolgozik: belső univerzumokat tár fel, amelyek egyszerre személyesek és univerzálisak.

A szakrális dimenzió megidézése jelenik meg a képekben, olyan archetipikus nyelvezettel, amely nem igényel konkrétumokat, mégis mélyen hat a befogadóra. Ez a megfoghatatlan, mégis jelenlévő spirituális energia az, ami Balogh festményeit elválasztja a pusztán absztrakt művészettől – itt nem az absztrakció, hanem a misztérium van a középpontban.

Az "Ármin szakálla" című monumentális triptichon (150x150 cm és két darab 150x40 cm) ezt az ideát viszi tovább: a három vászon nemcsak a formai, hanem a spirituális egységet is szimbolizálja. A középső panel mint központi égitest lebeg a képzelet és a tudatalatti határán, míg a két oldalpanel szinte orbitálisan kapcsolódik hozzá, mintha az univerzum egyetlen gondolatából sarjadt volna ki a kompozíció. A festmény nemcsak látvány, hanem élmény, a nézőt befelé hívó szakrális tér.

Nem véletlen tehát, hogy a Kincsem - palota történeti tere – melyben a kiállítás megrendezésre kerül – tökéletes szellemi hátteret kínál Balogh Ádám munkáinak. A palota falai között most a reneszánsz filozófiája kel életre – egy olyan korszaké, melyben az emberi szellem, művészet és tudás egyensúlya új világokat teremtett. Ebben a szellemben az este nem pusztán kiállítás, hanem rituális időutazás: egy lehetőség, hogy újra kapcsolatba lépjünk a belső teremtő erővel.

Ahogy a reneszánsz újraértelmezte az ember helyét a világegyetemben, úgy Balogh Ádám képei újraértelmezik a festészet helyét a jelenkorban. A 21. század digitális zajában festészete csendes ellenállás, lassúsága a mélység lehetősége, spirituális töltete pedig a szakralitás kortárs újrafogalmazása.

adambalogh.com